ZÁRVA!

2021. március 30. kedd

Még a héten érdemes begyűjteni a könyveket, mert a ma bejelentett rendelkezések értelmében jövő héttől a könyvesboltok sem lehetnek nyitva...
Így március 8. és ?? között üzletünk zárva tart, a személyes átvétel lehetősége szünetel...

HELLO MÁRCIUS! HELLO TAVASZ!

2021. március 1. hétfő

"Az egyik évszak kinyitja az ajtót és távozik, a másik meg eljön a másik ajtón. Az ember gyorsan felrántja az ajtót, „Hé, várj már egy kicsit! Valamit elfelejtettem megmondani!” – kiáltja. De már nincs ott senki. Becsukja az ajtót. A szobában már ott ül a másik évszak, előveszi a gyufáját és rágyújt. „Ha van valami, amit elfelejtettél elmesélni – mondja –, én meghallgatom. Ha minden jól megy, talán át tudom adni neki.” „Már mindegy – szól az ember –, nem érdekes.” A szél hangja uralja a vidéket. Nem érdekes. Csak meghalt egy évszak."

(Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! - Flipper 1973)

 

KEDVENC IDÉZETEK

2021. február 26. péntek

A bíró odamegy, és azt mondja, hogy te nem játszhatsz tovább. Ezt „piros lapnak” hívják, mert piros lapot mutat fel a bíró annak, akire megharagszik. Arra gondoltam, hogy egy piros lap biztosan nem elég büntetés annak, aki ezt tette velem…

De amikor felkászálódtam és körülnéztem, senki oda se bagózott rám. A bíró nem mutatta fel a piros lapot, sőt még a sárgát sem. Még csak szabadrúgást sem ítélt. És egyik csapattársamat sem érdekelte, hogy megsérültem-e vagy sem. Mindenki úgy szaladgált tovább, mintha mi sem történt volna.

Mikor volt egy kis szünet a játékban, azt mondtam Monsieur Flamininak:

- Látta?

- Mit?

- Ami akkor történt, amikor nekem passzolta a labdát.

- Igen. Elvesztetted. Leszereltek.

- Mi az, hogy elvesztettem? Valaki odajött, beledöngölt a földbe, és elvette tőlem a labdát.

- Azt ütközésnek hívják, Stefan. Hozzá kell szoknod.

Hát ilyen felnőttnek lenni, gondoltam. Az emberek egyszerűen csak leüthetnek, amikor a kedvük tartja, és senki nem szól semmit…

 

És volt még valami, amit észrevettem. Monsieur Blanc volt a kapitányunk és a legjobb játékosunk, de nem csinált semmit. Mindig messze volt, és csak állt csípőre tett kézzel. Nem értettem a dolgot. Huszonhat éves volt, magas, edzett férfi, és megelégedett azzal, hogy nézze, hogyan gürcölnek a többiek. Tökre értelmetlen volt.

Látta, hogy őt nézem.

- Van valami mondanivalód, Stefan?

- Nem, nem, semmi – feleltem.

- Javasolnál valamilyen taktikai változtatást?

Mindenki nevetett ezen a viccen, és ettől dühös lettem.

- Igen – mondtam.

- Nem a kicsi ember miatt kell aggódnunk, aki az összes gólt rúgja – mondtam.

- Hanem a szélember miatt.

- Szélember? Ki az a szélember?

Átnéztem a másik térfélre, ahol a San Marinó-i játékosok álltak körben, nevetgélve, beszélgetve. – Az ott – mutattam. – Aki épp most iszik.

- Miért szélember?

- Mert a pálya szélén játszik, és úgy fut, mint a szél.

- Azt szélsőnek hívják – mondta Monsieur Blanc, mintha én hülye lennék. – Mi van vele?

- Mindig ő adja le a labdát a góllövőnek. Nélküle a góllövő semmit se tudna csinálni.

Monsieur Garde bólintott.

- Stefannak igaza van. Mindig elfut mellettem, és sehogy se tudom megállítani. Segítségre van szükségem.

Monsieur Blanc fancsali képet vágott. Azt hitte, valami hülyeséget fogok mondani, és ehelyett észrevettem valamit, amit ő nem.

- Még valami, Stefan? Ha már egyszer ilyen szakértő vagy?

- Nem vagyok szakértő. – mondtam. – Csak észrevettem pár dolgot.

- Ó, igen? Akkor meséld el nekünk, hogy még mit vettél észre.

Megvontam a vállam.

– Oké. Nem akarok udvariatlan lenni, de… maga mit csinál? Mármint mi a feladata a csapatban?

- Én vagyok a csatár. Az azt jelenti, hogy az én feladatom a góllövés.

- De hát soha nem fogunk gólt lőni – mondtam. – Soha nincs nálunk a labda, és soha nem jutunk el a kapujukhoz.

Ezúttal már többen is bólogattak, és láttam, hogy Flamini mosolyog magában.

- De ha akar valami hasznosat is csinálni, lefoghatná a langalétát.

- Miféle langalétát?

- Aki a védelmük közepén játszik. Mindig ő adja a labdát a szélembernek. Mindig. Úgyhogy ha maga, nem is tudom, elállná az útját vagy valami… akkor nehezebb dolguk lenne.

 

(Nick HORNBY: Kis ország. In Cicikrisztus)

KEDVENC IDÉZETEK - ANNA GAVALDA: 35 KILÓ REMÉNY

2021. február 17. szerda

"Aztán a gyilkos házi feladaton a sor. Ha anyám segít, a végére mindig elsírja magát. Ha apám, a végére mindig én sírom el magamat."

"Mindentől messze, a szívhez közel csinálj csodát..."

2021. február 14. vasárnap

 

KEDVENC IDÉZETEK - Michel HOUELLEBECQ: A csúcson

2021. február 12. péntek

"Ha az embernek nincs olvasnivalója, meg kell elégednie az élettel, és ez néha kockázattal jár."

KEDVENC IDÉZETEK - VIDA Gábor: Rezervátum

2021. február 11. csütörtök

"Valamikor úgy gondoltam, hogy egyszer megszólalnak majd a hegyek; érteni fogom, és elmondják a titkot, a titkukat, az egyiket legalábbis. Nagy és fontos dolog lesz, semmire nem használható, de aki tudja, aki birtokában van, az kiválasztott. Sok pár bakancsot kell ehhez elkoptatni, tűrni hideget, vihart, dacolni fáradsággal, félelemmel. De előbb vagy utóbb meglesz a titok, a hegy megszólal, és ott állok majd, nyugtalan vándor, barnára sült arccal, ázottan, kimerülve, megrettenve talán, de a titok az enyém lesz. Aztán elkoptattam jó, kemény cipőket, hamarabb ment, mint gondoltam. Láttam mindent, ami látható: medvét, farkast, lavinát, birkózó szarvasokat, settenkedő hiúzt, felcsapó viperát. Megijedtem néha, de sose féltem. Barátaim lettek a szagok, a fények, meg tudtam jósolni az időt, ismertem a növényeket, a gombákat. És ez jó volt. Beszélt minden naphosszat, csevegett, én hallgattam, és értettem. Igazi hegyi ember lettem, ahogy mondani szokás. De a hegyek mindvégig hallgattak, nem beszédesen, csak egykedvűen. Ha akkor kérdeznek, azt mondom, nincs is titok, együtt kell lélegezni a világgal. És ez így igaz."

KEDVENC KÖNYVEK - Alessandro BARICCO: Mr Gwyn

2021. február 11. csütörtök
"Nagyon ritkán előfordult, hogy Jasper Gwynre gondolt, és ezt mindig különösebb érzelem nélkül tette. Könnyű emlék volt, olyan, mint egy előző életben megírt képeslap...
Már annyira régen lezárta magában ezt a dolgot Jasper Gwynnel, hogy annak megkísérlését, hogy most megértse, mit is jelent ez az egész, egy pillanatra olyan fáradságnak érezte, mely fáradsághoz nem igazán volt kedve…
Némi elkeseredéssel nyugtázta, hogy az a bizonyos távolság, melyen éveken át dolgozott, egyetlen nap leforgása alatt, egy kis szellőtől meglebbenő függönyként, elegánsan elmozdult. És valahonnan a messzeségből olyan nosztalgia fogta el, amiről már azt hitte, rég legyőzte."

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

2020. december 31. csütörtök

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!

2020. december 24. csütörtök

Oldalak

Feliratkozás Babel Antikvárium RSS csatornájára