58 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg SZABÓ LŐRINC (1900. március 31. - 1957. október 3.) Kossuth-díjas költő, műfordító.
Első verseivel személyesen jelentkezett a Nyugat szerkesztőjénél, Babits Mihálynál, aki verseit csak később közölte ugyan, viszont bevezette a fiatalembert a Centrál kávéházba, az írók akkori kedvelt találkozóhelyére, majd egyetemi tanársága idején demonstrátorává, később lakótársává tette az albérletről albérletre vándorló egyetemistát.
Szabó Lőrinc már egyetemi évei alatt fordított latinból, görögből, németből és franciából, melyhez a jegyzeteket gyorsírással készítette. A Baudelaire-centenáriumra készülődve két - akkor már híres költő és műfordító - Babits Mihály és Tóth Árpád választotta őt társául, hogy hárman fordítsák le a Fleurs du Mal verseit.
Babits barátságát később elveszítette, temetésén utolsó éveinek legjobb barátja, Illyés Gyula búcsúztatta:
„Barátaid, küzdőtársaid megbízásából és kívánsága szerint mondok búcsút, kedves Lőrinc. Mindazok nevében, akik képtelenek fölfogni, hogy nem vagy, mert régtől fogva jól tudják, hogy ki voltál és ki leszel: halhatatlan szellem, a legnagyobbak közül való. Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotórésze lettél. Nyugodj békében.”