279 évvel ezelőtt ezen a napon született JAMES MACPHERSON (1736. október 27. - 1796. február 17.) skót költő, az Osszián-énekek írója.

A skót ősnyelv (gael) elsajátítása után, Carlyle (a kor neves történésze) javaslatára vidékre indult ősi népdalokat és népmeséket gyűjteni. A gyűjtött töredékeket lefordította angolra is, és a megjelentetett kis gyűjtemény váratlan sikert hozott: mint az ősi dalok fordítója, MacPherson elismert lett irodalmi körökben. Azt remélte és hirdette is, hogy ha hosszabb ideig járja a vidéket, nemcsak töredékekre, de teljes művekre - talán még az ősi skót hőskölteményre - is rábukkanhat. Miután sehol sem találta, és nem akart eredménytelenül hazatérni, ő maga írta meg az ősi eposzt Fingal címen, a szerzőséget azonban az egyik népmesében szereplő varázserejű költőnek, Ossziánnak tulajdonította. MacPherson fordítóként szerepelt a mű címlapján, amely hatalmas sikert aratott.

Később egy Samuel Johnson nevű kritikus leplezte le MacPhersont, aki egy hosszú tanulmányban bizonyította be, hogy az egész mű hamisítvány. Általános botrány mégsem tört ki, sőt az olvasóközönség inkább a kritikust marasztalta el a költő helyett, hiszen mindannyian szerettek hinni az ősi kelta kultúra nagyságában.

64 évvel ezelőtt, ezen a napon válaszották meg másodjára WINSTON CHURCHILLt (1874. november 30. - 1965. január 24.) Nagy-Britannia miniszterelnökének.

Hosszú politikai pályafutása során számos politikai funkciót és kormányzati pozíciót töltött be. Volt kereskedelmi- majd belügyminiszter (az első világháború előtt); az Admiralitás Első Lordja, hadfelszerelési-, hadügy- és légügyi miniszter (az első világháború idején); pénzügyminiszter (a két világháború között).

A második világháború idején, Neville Chamberlain lemondását követően az Egyesült Királyság miniszterelnöke lett. Hivatali ideje 1940. május 10-től 1945. július 27-ig tartott. 1945-ben, az elvesztett választások után az ellenzék vezető politikusa lett. A Munkáspárt választási vereségét követően, 1951. október 26-án választották újra miniszterelnökké. Hivatali ideje 1955. április 7-ig tartott, amikor (a kormány tagjai és családja nyomásának engedve) lemondott és visszavonult, mivel ekkor már sem fizikai-, sem szellemi állapota nem tette lehetővé számára a miniszterelnöki tisztség betöltését.

Második miniszterelnöksége idején felújította a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közötti "különleges" kapcsolatot, továbbá részt vett a háború utáni világrend kialakításában is.

Az iskolai őszi szünetet kihasználva antikváriumunkat október 26-30. között ZÁRVA tartjuk. Nyitás: november 3. kedd 10 óra

A webáruház természetesen folyamatosan üzemel!

108 évvel ezelőtt ezen a napon született ORSZÁGH LÁSZLÓ (1907. október 25. - 1984. január 27.) nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, szótáríró (magyar-angol, angol-magyar szótárak szerzője).

Tanulmányait a budapesti Eötvös-Kollégiumban kezdte, majd az amerikai Rollins College-ben fejezte be. Fő kutatási területe az angol- és az amerikai irodalom története; nagymértékben hozzájárult az amerikanisztika magyarországi megteremtéséhez.

A magyar nyelv értelmező szótára (1950-1962) munkálatainak főszerkesztője. 

478 évvel ezelőtt ezen a napon halt meg JANE SEYMOUR (1508. október 10. - 1537. október 24.) VIII. Henrik angol király harmadik felesége (a hat közül).

Régi nemesi családból származott, VIII. Henrik korábbi feleségeinek lett az udvarhölgye. 11 nappal az előző feleség, Boleyn Anna lefejeztetése után, 1536. május 30-án ment feleségül a királyhoz. Alázatos, szerény, halk szavú királyné volt, teljes ellentéte a szeszélyes Boleyn Annának, akit az angol nép sosem tekintett a király törvényes hitvesének. Jane Seymour igyekezett kibékíteni férjét a két, fattyúnak nyilvánított lányával, Máriával és Erzsébettel.

1537. október 12-én megszületett első és egyetlen közös gyermekük, a későbbi VI. Edvárd. Jane Seymour nemsokkal a szülés után meghalt gyermekágyi lázban. A király őszintén meggyászolta szeretett feleségét, végrendelétben azt is meghagyta, hogy mellé temessék majd a windsor-i Szent György-kápolnában.

83 évvel ezelőtt ezen a napon született TÓTH ILONA (1932. október 23. - 1957. június 26.) orvostanhallgató, akit az 1956-os forradalom utáni megtorlás során kivégeztek.

1956. október 23-án részt vett a diáktüntetésen, majd novemberben bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmak munkájába (röpcédulákat gyártott, az Élünk c. folyóirat szerkesztésében vett részt). November 20-án társaival együtt letartóztatták. 1957. februárjában indult perük - melyben szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték őket - a forradalmárok elleni első nyilvános koncepciós per volt. Tóth Ilonára és társaira tárgyi bizonyítékok és szemtanúk meghallgatása nélkül mondták ki a halálos ítéletet. Tóth Ilona és társai a per során beismerő vallomást tettek, de a történészek szerint ezeket kényszer hatására és/vagy más személyek fedezése érdekében tehették.

204 évvel ezelőtt ezen a napon született LISZT FERENC (1811. október 22. - 1886. július 31.) zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár.

Tehetsége igen korán megmutatkozott, apja pedig minden lehetőséget megragadott annak kibontatkoztatására. Tanulmányait Bécsben folytatta, 1822-ben adta első bécsi koncertjét, mely nagy feltűnést keltett; a 11 éves "csodagyerekre" még Beethoven is felfigyelt. Tanulmányait Párizsban szerette volna folytatni, de a konzervatórium igazgatója, Cherubini azzal utasította el felvételét, hogy az intézménybe külföldieket nem vehet fel. Így tanulmányait magántanárok segítségével folytatta, majd visszatért Bécsbe.

1827-től egy időre ismét Párizsba költözött, ahol a társasági élet egyik központi alakjává vált, itt ismerkedett meg Chopin-nel és Berlioz-zal, akik nagy hatással voltak további fejlődésére. Később több hangversenykörutat tett, bejárta egész Európát.

Az 1840-es években a weimari udvari színház karmestere lett; vezényelte kortársai műveit, és tanította a pályazkezdő zenészeket és zeneszerzőket.

Élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között megosztva töltötte. Közreműködött abban, hogy a budapesti Zeneakadémia a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központjává váljon, továbbá vállalta, hogy néhány hónapot az évből itt tanítson.

Rendkívül termékeny zeneszerző volt, műveinek túlnyomó részét zongorára komponálta, melyek eljátszásához kiemelkedő technikai tudás szükségeltetik.

182 évvel ezelőtt ezen a napon született ALFRED BERNHARD NOBEL (1833. október 21. - 1896. december 10.) svéd kémikus, feltaláló, a róla elnevezett díj alapítója.

Apja eredetileg építész volt, de idővel elkezdték érdekelni a robbanóanyagok, és mivel ezek kutatásához nem kapott elegendő támogatást Svédországban, Szentpétervárra utazott, és hamarosan Oroszország egyik legismertebb mérnökévé vált; gépgyárat és kohót alapított. Akkorra már felnőtt fiaival tovább folytatta a robbanóanyagokkal kapcsolatos kutatásait, egyre több gyár alakult az új robbanóanyag előállítására (kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak), de sok baleset történt, több gyár felrobbant.

Tömeges méretű gyártásra csak az Alfred Nobel által kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amit 1866-ban a németországi Krümmelben talált fel, és 1867-ben szabadalmaztatott.

Alfred Nobel úgy rendelkezett, hogy halála után vagyonának kamataiból (halálakor 90 gyárral és 350 szabadalommal rendelkezett) évről évre pénzjutalomban részesedjenek a fizika, kémia, orvostudomány és irodalom legjobbjai, továbbá az a személy, aki a békéért tesz erőfeszítéseket.