Egy kötetben Ancsel Éva három írása: A szabadság dilemmáit, A megrendült öntudat mítoszait és az Írás az éthoszrólt. Mindegyik a jelen gondolati megközelítésére tesz kísérletet, ha más is a kiindulópont és az általánosság igénye. Mert mindegyikben van egy azonos gondolati mag: „hogyan találhat az ember történelmileg és etikailag utat az egymásnak sokszor ellentmondó szólítások és dilemmák között – miért jut tévutakra, s hol találhat egyértelműségre.”
A szabadság dilemmái nyomon követi a közelmúlt történelmi-etikai alternatíváit, a forradalomhoz fűződő remények és fanatikus hitek sorsát, az eszmélés nehézségeit. A megrendült öntudat mítoszai a polgári világ tévutait vizsgálja, a hitetlenség fanatizmusát, a reménytelenség mítoszait. Végül az Írás az éthoszról alapkérdése az, hogy „hogyan cselekedhet az ember, ha egyszer megértette, hogy a történelem nem méri lépteinek ütemét az ő életidejéhez, hogy nem vet számot várakozásaival, s etikailag érvényes mércéi alkalmatlanok arra, hogy megítélésére szolgáljanak”.
A három írásból tisztán kiviláglik a szerző meggyőződése: „lehet tudni a cselekvés határairól és mégis tenni, amit kell – megőrizve az éthosz érvényességét és igazságát akkor is, ha valóra váltásának rendkívüli akadályai vannak”.