Közel háromszáz éve - 1659 Szilveszterén - halt meg Apáczai Csere János, a nagy magyar pedagógus; de ha nemes alakját kegyelet veszi is körül, legfontosabb alkotásai még most, tricentenáriumának küszöbén is csak félig-ismertek vagy éppen teljesen ismeretlenek. Főműveként a "Magyar Enciklopédiát" tartják számon; de e munkának első és legfontosabb harmada, amely a logikai és az elemi matematikai tudományokat öleli fel, ma már a logika vagy a matematika szakembere számára is teljesen érthetetlen. Apáczai nyelvújító forradalmát ugyanis 1711-ben eltemette nemzeti függetlenségünk ügyének bukása, így folytatás nélkül maradt nyelvújítási kísérlete feledésbe merült s ez a feledés elsősorban Apáczai legelvontabb, logikai és matematikai szövegeit tette érthetetlenekké. Ezek csak most, e kritikai kiadásban, terminológiájnak sok nehézséggel járt megfejtése által váltak érthetőkké, de így már nemcsak a szakemberek, hanem minden általános műveltségű olvasó számára is érthetők. (Ugyanez áll híres "Magyar Logikácskájára" is.)
És ha így magyarul írt főművét mindeddig csak félig-ismertnek mondhattuk, nagy latin művét, a "Természetfilozófiát", mely ebben a sorozatban lát először napvilágot, mindmáig teljesen ismeretlennek kellett minősítenünk.
Kritikai kiadásunk a nagy pedagógus valamennyi fennmaradt művét közreadja, minden tudományos igényt kielégíteni törekvő szövegközléssel és a forrásokat alaposan feldolgozó szövegértelmező magyarázatokkal.