Karl Ove KNAUSGARD: Szerelem. /Harcom 2./

"Az egyetlen, amiben értéket láttam, aminek továbbra is volt értelme, azok a naplók és az esszék voltak, az irodalom azon része, amely nem a történetmesélésről szól, ami nem szól semmiről, csupán egy hangból áll, a saját személyiség hangjából, egy életé, egy arcé, egy pillantásé, amellyel találkozhat az ember. Mi egy műalkotás, ha nem egy másik ember pillantása? Nem felettünk, nem is alattunk, hanem a saját pillantásunkkal egy magasságban. A művészet nem élhető át kollektív módon, ahogy semmi más sem, a művészet az, amivel egyedül van az ember. Egyedül találkozik a pillantással."